Kérdezz bátran :-)

      


telefon TV összekötése wifi
A mobil eszközök (okostelefon, tablet) TV-re kötésével kapcsolatban rendszerint felmerül a vezetéknélküli összekötés lehetősége, illetve a különböző előnyök és hátrányok mibenléte a vezetékes kapcsolattal szemben. Nézzük hát, melyik megoldásnak mi az előnye, vagy hátrnya a másikkal szemben.

Telefon TV összekötése wifi-n vagy kábelen, melyik hogy működik?

Alapvetően két technológia adott a telefon és a tablet TV-vel, vagy más képernyővel való összekötésére.
Az egyik a vezetékes módszer, ami az MHL nevű szabványban testesül meg. Itt adott egy adapter, amelynek az egyik vége bemegy a telefon vagy a tablet micro USB, USB-C vagy lightning aljzatába, a másik végén pedig van egy HDMI aljzat, (vagy valamilyen más, de erről később) amelybe belecsatlakozik a TV HDMI kábele. Plusz, az adapterbe belecsatlakozunk a mobileszköz töltőjével is. Pik-Pak, és már ott is van a telefon képe és hangja a TV-n.

A másik módszer a vezetéknélküli megoldás, amely a helyi wifi hálózaton keresztül valósul meg. Ez többféle módon is megoldható, attól függően, hogy milyen TV-ről, van szó.
Az egyik gyakran előforduló eset az, amikor adott egy okos TV, és a a mobil eszközünk. Ebben az esetben az a legszerencsésebb, ha mindkét készülék azonos márka terméke. A készülékgyártók ugyanis önmagukat nem meghazuttolva többnyire mindent megtesznek annak érdekében, hogy csak a saját márkás készülékek legyenek egymással kompatibilisek. Ezen már meg sem lepődünk.
Ilyenkor az okos TV-nek és a mobil eszköznek fel kell csatlakoznia ugyanarra a wifi hálózatra, első alkalommal van egy engedélyezési metódus, ami után megjelenik a TV képernyőjén a mobil képe, és hangja.

A másik lehetőség az eszközök vezetéknélküli összekötésére akkor lép életbe, ha nem okos TV-nk van, hanem csak egy normál lapos TV, amelynek van egy szabad HDMI bemenete. Ilyenkor vásárolhatunk egy kis pendrive-hoz hasonló eszközt, csak ezen nem USB csatlakozó van, hanem HDMI.
Ezt bedugjuk a TV HDMI bemenetére, régebbi tipusoknál adunk neki egy tápfeszültséget a TV USB csatlakozójáról, vagy egy töltőről, új tipusok már önmagukat táplálják a HDMI-n elérhető tápfeszből.
Ez a kis cucc létrehoz egy wifi hálózatot, erre rácsatlakozunk a mobillal, majd egy alkalmazáson keresztül a telefonról rávesszük az adaptert, hogy csatlakozzon át a helyi wifi-re. Ezután a mobillal is átmegyünk ugyanarra a helyi wifi-re, és már használhatjuk is a kapcsolatunkat azoknál a mobil alakalmazásoknál, amelyek támogatják az adott adaptert. Természetesen ezt a wifi cserés műsort szintén csak egyszer kell véghezvinnünk.
Ezekből az adapterekből létezik több típus is, elérhető chromecast, miracast, ezcast, stb... neveken. Ha a google-ba rákeresel ezekre a szavakra, találsz róluk rengeteg infót.

 

Nézzük a különbségeket.
Különböző csatlakozók

A wifi-s megoldásnál ha okos TV-d van, akkor ez a szempont nem játszik. Ha azonban a fent említett adapterek közül szeretnéd használni valamelyiket, akkor az csak HDMI bemenetes TV-vel működik. Ha a képernyődön DVI, VGA, DisplayPort bemenet van, felejtsd el, nem fog működni átfordító adapterrel sem. A tapasztalat ezt mutatja. Sajnálom. De vannak elvi akadályok is, mint pl. a DVI csak képet fogad, hangot nem, a VGA anlóg jelfolyam, a HDMI pedig digitális, a DisplayPort pedig magasabb rendű a HDMI-nél, felfelé csak speciális esetben kompatibilis.
Erről a HDMI Displayport átjárási problémáról bővebben itt olvashatsz.

A vezetékes MHL adapteres verzió ebben sokkal jobb a helyzet, mert Androidnál pl létezik VGA-s, DVI-os és DisplaiPortos MHL adapter, IOS-nál pedig HDMI és VGA kivitelben érhető el.

 

Telefon, tablet töltése.

Ez azért kulcskérdés, mert a mobil eszközök multimédia tartalmak lejátszásakor elég gyorsan merülnek. Ez azért kínos, mert a wifi-s megoldásnál hiába adott a vezetékek hiánya, előbb utóbb rá kell dugnunk a készüléket a töltőre, ami azonnal el is veszi a vezetéknélküliség előnyét.

A vezetékes MHL megoldásnál a mobileszköz töltése adott, mert az MHL adapterbe csatlakoztatni kell a töltőt, ami egyrészt üzemelteti az adaptert, másrészt tölti a készüléket.

 

Felbontás

Nos a wifi megoldásnál okos TV esetén ez változó, így erről nem lehet egységes ítéletet mondani, de az adapterek esetén a wifi hálózaton 720p-s jel továbbítódik, amelyet az adapter skáláz fel 1080p-re.

A vezetékes MHL adapter gond nélkül viszi tömörítetlenül a 1080p jelet, de az újabb adapterek megfelelő mobileszköz esetén tömörítetelenül viszik át a 4K/30fps videókat is.

 

Késleltetés

Talán ez a legfontosabb és egyben legmarkánsabb különbség a két módszer között.
A késleltetés tekintetében az MHL vezetékes megoldás a maga 1ms alatti idejével abszolút verhetetlen. A wifi-s megoldásnál a késleltetés akár 3-4mp is lehet, ami filmnézésnél még elfogadható, hiszen a kép és a hang szinkronban van, csak pár másodpecel később van a TV-n, viszont ez már játékra totál alkalmatlanná teszi ezt a megoldást.

 

Laggolás, szakadozás

Ez teljesen a helyi viszonyoktó függ.
A kábeles MHL megoldásnál ilyen nincs, csak akkor, ha a mobil eszköz laggolva, szakadozva tudja lejátszani a tartalmat. Ha ott flottul megy, akkor a TV-n is jól megy.

A wifi-s megoldásnál azonban előfordulhatnak meglepetések. Most olyan közhelyekre nem akarok kitérni, hogy a mobil, a TV, és a router között ne legyenek tereptárgyak, mert azok rontják az átvitel képességeit, vagy hogy egymástól ne 30m-re legyenek, mert ezt arra találták ki, hogy szobán belül fogják használni.
Van azonban egy olyan tényező, hogy a wifi routerek a háztartások döntő többségében évekkel ezelőtt vásárolt 2,4GHz-en működő roterek.
Ráadásul sanszos, hogy hatókörön belül, a szomszédok üzemeltetnek még vagy 10-15 ilyen routert, amelyen folyamatosan megy az adatáramlás, mert mondjuk épp letöltenek, vagy youtube-oznak, vagy neteznek.
Ennek következtében két dolog történik. Egyrészt ezen a frekvenciasávon már eleve rengeteg adatmennyiség kószál, és mi ebbe a korlátozott kapacítású majdnem teljesen kihasznált sávba akarunk beszuszakolni és laggolásmentesen kinyerni még egy videót.
Másrészt pedig ez a sok egy vivőferkvenciát használó router interferenciát okoz, ami tovább lassítja az adatátviteli lehetőségeket.
Leginkább ennek a két dolognak köszönhető az is, hogy ha lan kábellel kötöd össze a rutered és a géped, akkor jóval nagyobb internet sebességet tudsz elérni, mintha wifi-vel csatlakoznál a routerre. Akkor is, ha a roter is, és a géped wifi-je is tudja a kábelen elért sebességet.
Azt nem mondom, hogy tutira laggolni fog a wifi-s telefon - TV kapcsolatod. Ha felhívsz, hogy x darab ruter van hatókörben, nem fogom tudni megmondani, hogy működni fog e rendesen az átviteled. De ne csodálkozz rajta, ha laggolni fog.

Erre a kérdésre megoldás az, ha veszel egy új gigabites rutert, ami tudja az 5GHz-es frekvenciát, mert az még nem annyira túlterhelt, és az interferencia is kevesebb. De ennek csak akkor van értelme, ha a mobileszközöd is és a TV-hez kiválasztott adapter is tudja az 5GHz-es hálózatot.
Megjegyzem, ha smart TV-d van, akkor neked is érdekes lehet egy ilyen router, bár nem kis beruházás.

 

Használható mobil eszközök

Nos a wifi-s megoldásnál gyakorlatilag minden telefonnal vagy tablettel működik a dolog, amelyiken nem valami ősrégi op rendszer van, és letudja játszani a megosztani kívánt videót.

Az MHL-es vezetékes összeköttetésnek azonban van egy olyan fontos kritériuma, hogy a mobil eszközödnek tudnia kell ezt a funkciót.
Fontos tudnod, hogy ezt közel sem tudja minden telefon vagy tablet, függetlenül attól, hogy újabb készülékről van e szó. Sok esetben pont az újak nem tudják, ilyenkor marad a wifi-s cucc.
Az MHL szabványt kezelő szervezetnek van egy weboldal, amely folyamatosan frissítve tartalmazza az összes mobileszköz tipusszámát, amely támogatja az MHL funkciót. Itt tudod ellenőrizni azt, hogy a Te készüléked, vagy amit épp most szeretnél megvenni tudja e ezt a funkciót.
Az MHL adapteres összekötésről bővebben itt olvashatsz.

 

 

Szerző: HdmiShopHU